*Nam Joon*
"A nevem Oh Ming Sook.
A családom egy tábort üzemeltet Daegu-tól délre, mélyen az erdőben, ahová nagy cégek küldik az alkalmazottaikat hozzánk csapatépítő tréningekre, de láttunk már vendégül magániskolákat is, és filmstábok is forgattak már a táborunkban.
A főszemélyzet a család többi tagjából áll, a kisegítő személyzet minden este 6 kor távozik.
Nálunk a legmodernebb biztonsági rendszernek köszönhetően biztonságban és nyugalomban pihenhetnek vendégeink.
A létesítmény területén található szabadtéri medence, sportpályák, a főépületben könyvtár, hangszigetelt zene-, játék- és karaoke terem is található. A szállások saját konyhával rendelkeznek, a főépületben a megbeszéltek szerint napi háromszori étkezést biztosítunk, amennyiben igénylik. A szállások a közeli tóra néznek, mely a táborhoz tartozik.
Végezetül annyit mondanék, nem bánják meg, ha a Holdfény tábort választják."
- Na fiúk, mi a véleményetek ?
- Miről?- kérdezte HoSeok.
- A táborról, hálásnak kéne lennetek az elnök úrnak, amiért elengedett titeket egy 2 hetes szabadságra. Ráadásul úgy, hogy a cég állja az egészet! - morog Nim menedzser.
- Ja, az klassz, hogy szabadságra enged minket, de akkor már miért nem mehettünk külföldre? - szól közbe JiMin.
- Mert a legkevésbé van szükség egy botrányra pont most, mielőtt kiadnánk a legújabb albumotokat. Itt biztonságban lesztek a firkászok elől, pihenhettek, hogy a megjelenésnél a legjobb formátokat adhassátok.
- Szerintem jól hangzik - igyekszik megbékíteni Nim menedzsert YoonGi.
- Ugye? Alig várom, hogy kipróbálhassam a játéktermet - siet segítségére TaeHyung.
- Én a zenetermet szeretném felmérni először - segítek én is nekik.
- Kösz srácok - fordul hátra - mindjárt oda érünk.
- Az jó lesz, mert már kezdenek sürgetővé válni a folyóügyeim - vágja rá JiMin, mire a buszban mindenki felröhög.
- Kellett neked annyit inni! – cukkolom.
- Na itt is vagyunk - áll meg a kocsival Nim menedzser egy kapu előtt, megnyomja a kaputelefon gombját. - Jó napot, Nim menedzser vagyok, két hétre jelentkeztünk be.
- Kérem, írja be az SMS-ben kapott kódot.
- Ez aztán biztonsági rendszer! - jegyzi meg YoonGi, miközben a felhajtón megyünk tovább a főépület felé.
Amikor buszból kiszálltam, rögtön megcsapott a frissen nyírt fű szaga, keverve a levendula jellegzetes illatával.
A főépület egy kellemes emeletes faépület volt, ami előtt takaros virágágyás üdvözölte az érkezőt. A főépület lépcsőjén egy nagyobb csoport várt minket, mikor a busz megállt, a legidősebb vezetésével együtt elindultak elénk.
Nyolcan voltak, az idősebb pár lehetett a tulajdonos, mellettük a férfi a videóból, és egy nő szorosan mellette, talán a felesége. Tőlük jobbra tovább egy kicsit idősebb nő meg egy korombeli csaj állt, a csaj mellett szorosan egy hasonló korú srác meg egy idősebb férfi, mindannyian ránk mosolyogtak.
Ekkor előre lépet a legidősebb férfi.
- Jó napot, isten hozta önöket a Holdfény táborban, a tábor vezetője vagyok, Oh Young Nam.
- Jó napot, Nim menedzser vagyok, ők pedig itt a fiúk, akikről beszéltem.
- Értem - nézett most ránk, kíváncsi vagyok mit mondhatott a menedzser rólunk. - Nos, fiúk, a hosszú út miatt biztos fáradtak vagytok, a lányom majd elkísér titeket a házatokba. Ming Ki, mutasd meg nekik az utat.
- Igenis, apám - hajt fejet a fiatal lány.
- Akkor jöjjön menedzser, körbevezetem, amíg a fiatalok lepakolnak, a fiam elviszi majd a kocsit a fedett parkolóba... - indult el a főépület felé miközben mindenki követte őt befelé.
- Szóval fiúk, Oh Ming Ki vagyok, örülök a találkozásnak. Ki a vezetőtök?
- Én vagyok, Kim Nam Joon.
- Rendben, mindenki megvan? - néz körül. - Nekem azt mondták heten lesztek.
- Annyian vagyunk - nézek körül én is, de tényleg kevesebben vagyunk. – Srácok, hol van JeonGuk?
- Passz!- válaszolják visszhangban.
- Istenem... ti aztán összeszedettek vagytok - forgatja szemét Ming Ki.
- Megyek, megnézem a buszon! - vágom rá.
Amint fellépek a buszra, hortyogás csapja meg a fülem. Legalább nem hagytuk el valahol. Oda megyek hozzá.
- Hé JeonGuk, megérkeztünk ébresztő! - rázom meg a vállát. – Gyere, mennünk kell! - nem reagál, épp megint meg akarom rázni, mikor egy finom érintést érzek a vállamon.
- Hadd segítsek - hajol oda Ming Ki. - JeonGuk, hahó, ébresztő - simogatja meg a karját, mire a hétalvó mocorogni kezd. - Jól van, na, gyere kelj fel, megmutatom a szobád oké? Ott aludhatsz majd tovább.
- Ááá, hol vagyok ? - motyogja JeonGuk.
- Még a buszon - nevet rá Ming Ki. - Na, kapd össze magad! - lapogatja meg vállát, mire JeonGuk teljesen éber lesz. Úgy tűnik bekapcsolt a lány radarja, mert fel ugrik, de olyan hevesen hogy vissza is esik, amivel még inkább meg nevetteti a lányt.
- Baszki, - káromkodik egyet mielőtt újra föláll- haver szólhattál volna.
- Én szóltam, - vigyorgok rá - de csak az ő hangjára keltetek fel.
- Keltünk? - értetlenkedik, én pedig a gatyája felé biccentek
- Ja – nevetek most már nyíltan rajta, majd megindulok Ming Ki után lefele a buszról, de azért még hátra szólok. - Mielőtt leszállsz, azért tedd rendbe magad! - még a lépcsőről is hallottam a káromkodását.
- Na jön már ? - türelmetlenkedik HoSeok.
- Igen csak rendbe szedi magát, - vigyorgok - addig mindenki kapja fel a táskáit! – megjelenik JeonGuk.
- Oké mehetünk - mondja, majd szeme sarkából Ming Ki-re pillant, aki rámosolyog, mire elkapja a tekintetét, és magabiztosan elindul előre a kikövezett úton.
- JeonGuk, a másik irányba kell menni - szól utána a lány, majd elindul a kavicsozott úton, és int, hogy kövessük.
Eltudnám nézni, ahogy előttem sétál, jó alakja van, és könnyed a mozgása. Nem mellesleg elég szexi. Lazán himbálja csípőjét, szerintem nem is veszi észre. Most hogy végig mérem, tűnik fel, hogy milyen jól néz ki, a rövidnadrágnak köszönhetően látszik a szép hosszú lába, egyszerű szürkésfehér póló van rajta, meg egy tenisz cipő. A haja lazán lófarkba van fogva szinte kiállt azért, hogy meghúzza valaki, vigyorgok magamban, szívesen lennék én az a valaki.
Ahogy őt bámultam fel sem tűnt, hogy kiértünk az erdős ösvényről, pedig már egy tóparti bungalóhoz tartottunk. Kívülről ez is úgy nézett ki, mint a főépület, csak inkább széltében terjeszkedett, mint magasságban. A tornácon álltunk meg.
- Na itt lennénk, ehhez a bungalóhoz három kulcs van csak, - az egyiket a kezembe nyomta - az egyik lesz nálatok, egy nálam, egy pedig a főépület portáján, ha szükség lenne rá - kinyitja az ajtót. - Itt a nappali, és mint a hirdetésben is benne volt a bungaló saját konyhával rendelkezik, itt balra, - int az tág amerikai konyha felé - a másik oldalt pedig egy közös fürdő szaunával, de emellett minden szoba rendelkezik saját fürdővel. A szobák egymás mellett vannak, a tóra nyíló ablakokkal, illetve terasszal. Továbbá a szobákban lévő szennyes kosárba, ha beleteszitek a koszos ruhákat, akkor azokat minden második nap kimossák. Nem tudom van-e itt közületek, aki tud, vagy szeret főzni, de a cég igényelte a napi háromszori étkezést, amit a főépület éttermében tudtok elkölteni. Viszont ennek ellenére a konyha és a hűtő fel van töltve, ha pedig bármire szükségetek van, csak szóljatok nekem, minden reggel elmegyünk a közeli áruházba. Bárkinek bármi kérdés?
- Milyenek lesznek az ételek? - kérdi SeokJin bizalmatlanul
- Finomak nyugi, minden ételt anyám és a nagymamám készít, az alapanyagok pedig mind helyi termelőktől származnak - mosolyog rá. - Amikor látnak a vacsorának benézhetsz hozzájuk.
- Rendben köszönöm – vidul fel SeokJin.
- Még valami? - érdeklődik, s mikor senki nem felel, összecsapja tenyereit. - Rendbe, akkor most hagylak titeket rendezkedni, ha készen vagytok, csörgessetek meg a nappaliban lévő telefonról vagy gyertek a főépületbe, és körbe vezetlek titeket a táborban. Na sziasztok ! - azzal ki is libbent a bejárai ajtón.
*Ming Ki*
Végre szabad levegőn! Nem tudom meddig bírtam volna. Egész ide vezető út alatt a hátamban éreztem a tekintetét, ráadásul a házban is csak szó nélkül bámult, remélem nem vörösödtem el! Hiszen profi vagyok az istenszerelmére, nem hagyhatom, hogy holmi sztárocskák elcsavarják a fejem. Most egy ideig el lesznek foglalva a pakolászással, úgyhogy van egy kis időm úszni, hogy lenyugtassam magam...
Lassan fog eltelni ez a két hét.
"A nevem Oh Ming Sook.
A családom egy tábort üzemeltet Daegu-tól délre, mélyen az erdőben, ahová nagy cégek küldik az alkalmazottaikat hozzánk csapatépítő tréningekre, de láttunk már vendégül magániskolákat is, és filmstábok is forgattak már a táborunkban.
A főszemélyzet a család többi tagjából áll, a kisegítő személyzet minden este 6 kor távozik.
Nálunk a legmodernebb biztonsági rendszernek köszönhetően biztonságban és nyugalomban pihenhetnek vendégeink.
A létesítmény területén található szabadtéri medence, sportpályák, a főépületben könyvtár, hangszigetelt zene-, játék- és karaoke terem is található. A szállások saját konyhával rendelkeznek, a főépületben a megbeszéltek szerint napi háromszori étkezést biztosítunk, amennyiben igénylik. A szállások a közeli tóra néznek, mely a táborhoz tartozik.
Végezetül annyit mondanék, nem bánják meg, ha a Holdfény tábort választják."
- Na fiúk, mi a véleményetek ?
- Miről?- kérdezte HoSeok.
- A táborról, hálásnak kéne lennetek az elnök úrnak, amiért elengedett titeket egy 2 hetes szabadságra. Ráadásul úgy, hogy a cég állja az egészet! - morog Nim menedzser.
- Ja, az klassz, hogy szabadságra enged minket, de akkor már miért nem mehettünk külföldre? - szól közbe JiMin.
- Mert a legkevésbé van szükség egy botrányra pont most, mielőtt kiadnánk a legújabb albumotokat. Itt biztonságban lesztek a firkászok elől, pihenhettek, hogy a megjelenésnél a legjobb formátokat adhassátok.
- Szerintem jól hangzik - igyekszik megbékíteni Nim menedzsert YoonGi.
- Ugye? Alig várom, hogy kipróbálhassam a játéktermet - siet segítségére TaeHyung.
- Én a zenetermet szeretném felmérni először - segítek én is nekik.
- Kösz srácok - fordul hátra - mindjárt oda érünk.
- Az jó lesz, mert már kezdenek sürgetővé válni a folyóügyeim - vágja rá JiMin, mire a buszban mindenki felröhög.
- Kellett neked annyit inni! – cukkolom.
- Na itt is vagyunk - áll meg a kocsival Nim menedzser egy kapu előtt, megnyomja a kaputelefon gombját. - Jó napot, Nim menedzser vagyok, két hétre jelentkeztünk be.
- Kérem, írja be az SMS-ben kapott kódot.
- Ez aztán biztonsági rendszer! - jegyzi meg YoonGi, miközben a felhajtón megyünk tovább a főépület felé.
Amikor buszból kiszálltam, rögtön megcsapott a frissen nyírt fű szaga, keverve a levendula jellegzetes illatával.
A főépület egy kellemes emeletes faépület volt, ami előtt takaros virágágyás üdvözölte az érkezőt. A főépület lépcsőjén egy nagyobb csoport várt minket, mikor a busz megállt, a legidősebb vezetésével együtt elindultak elénk.
Nyolcan voltak, az idősebb pár lehetett a tulajdonos, mellettük a férfi a videóból, és egy nő szorosan mellette, talán a felesége. Tőlük jobbra tovább egy kicsit idősebb nő meg egy korombeli csaj állt, a csaj mellett szorosan egy hasonló korú srác meg egy idősebb férfi, mindannyian ránk mosolyogtak.
Ekkor előre lépet a legidősebb férfi.
- Jó napot, isten hozta önöket a Holdfény táborban, a tábor vezetője vagyok, Oh Young Nam.
- Jó napot, Nim menedzser vagyok, ők pedig itt a fiúk, akikről beszéltem.
- Értem - nézett most ránk, kíváncsi vagyok mit mondhatott a menedzser rólunk. - Nos, fiúk, a hosszú út miatt biztos fáradtak vagytok, a lányom majd elkísér titeket a házatokba. Ming Ki, mutasd meg nekik az utat.
- Igenis, apám - hajt fejet a fiatal lány.
- Akkor jöjjön menedzser, körbevezetem, amíg a fiatalok lepakolnak, a fiam elviszi majd a kocsit a fedett parkolóba... - indult el a főépület felé miközben mindenki követte őt befelé.
- Szóval fiúk, Oh Ming Ki vagyok, örülök a találkozásnak. Ki a vezetőtök?
- Én vagyok, Kim Nam Joon.
- Rendben, mindenki megvan? - néz körül. - Nekem azt mondták heten lesztek.
- Annyian vagyunk - nézek körül én is, de tényleg kevesebben vagyunk. – Srácok, hol van JeonGuk?
- Passz!- válaszolják visszhangban.
- Istenem... ti aztán összeszedettek vagytok - forgatja szemét Ming Ki.
- Megyek, megnézem a buszon! - vágom rá.
Amint fellépek a buszra, hortyogás csapja meg a fülem. Legalább nem hagytuk el valahol. Oda megyek hozzá.
- Hé JeonGuk, megérkeztünk ébresztő! - rázom meg a vállát. – Gyere, mennünk kell! - nem reagál, épp megint meg akarom rázni, mikor egy finom érintést érzek a vállamon.
- Hadd segítsek - hajol oda Ming Ki. - JeonGuk, hahó, ébresztő - simogatja meg a karját, mire a hétalvó mocorogni kezd. - Jól van, na, gyere kelj fel, megmutatom a szobád oké? Ott aludhatsz majd tovább.
- Ááá, hol vagyok ? - motyogja JeonGuk.
- Még a buszon - nevet rá Ming Ki. - Na, kapd össze magad! - lapogatja meg vállát, mire JeonGuk teljesen éber lesz. Úgy tűnik bekapcsolt a lány radarja, mert fel ugrik, de olyan hevesen hogy vissza is esik, amivel még inkább meg nevetteti a lányt.
- Baszki, - káromkodik egyet mielőtt újra föláll- haver szólhattál volna.
- Én szóltam, - vigyorgok rá - de csak az ő hangjára keltetek fel.
- Keltünk? - értetlenkedik, én pedig a gatyája felé biccentek
- Ja – nevetek most már nyíltan rajta, majd megindulok Ming Ki után lefele a buszról, de azért még hátra szólok. - Mielőtt leszállsz, azért tedd rendbe magad! - még a lépcsőről is hallottam a káromkodását.
- Na jön már ? - türelmetlenkedik HoSeok.
- Igen csak rendbe szedi magát, - vigyorgok - addig mindenki kapja fel a táskáit! – megjelenik JeonGuk.
- Oké mehetünk - mondja, majd szeme sarkából Ming Ki-re pillant, aki rámosolyog, mire elkapja a tekintetét, és magabiztosan elindul előre a kikövezett úton.
- JeonGuk, a másik irányba kell menni - szól utána a lány, majd elindul a kavicsozott úton, és int, hogy kövessük.
Eltudnám nézni, ahogy előttem sétál, jó alakja van, és könnyed a mozgása. Nem mellesleg elég szexi. Lazán himbálja csípőjét, szerintem nem is veszi észre. Most hogy végig mérem, tűnik fel, hogy milyen jól néz ki, a rövidnadrágnak köszönhetően látszik a szép hosszú lába, egyszerű szürkésfehér póló van rajta, meg egy tenisz cipő. A haja lazán lófarkba van fogva szinte kiállt azért, hogy meghúzza valaki, vigyorgok magamban, szívesen lennék én az a valaki.
Ahogy őt bámultam fel sem tűnt, hogy kiértünk az erdős ösvényről, pedig már egy tóparti bungalóhoz tartottunk. Kívülről ez is úgy nézett ki, mint a főépület, csak inkább széltében terjeszkedett, mint magasságban. A tornácon álltunk meg.
- Na itt lennénk, ehhez a bungalóhoz három kulcs van csak, - az egyiket a kezembe nyomta - az egyik lesz nálatok, egy nálam, egy pedig a főépület portáján, ha szükség lenne rá - kinyitja az ajtót. - Itt a nappali, és mint a hirdetésben is benne volt a bungaló saját konyhával rendelkezik, itt balra, - int az tág amerikai konyha felé - a másik oldalt pedig egy közös fürdő szaunával, de emellett minden szoba rendelkezik saját fürdővel. A szobák egymás mellett vannak, a tóra nyíló ablakokkal, illetve terasszal. Továbbá a szobákban lévő szennyes kosárba, ha beleteszitek a koszos ruhákat, akkor azokat minden második nap kimossák. Nem tudom van-e itt közületek, aki tud, vagy szeret főzni, de a cég igényelte a napi háromszori étkezést, amit a főépület éttermében tudtok elkölteni. Viszont ennek ellenére a konyha és a hűtő fel van töltve, ha pedig bármire szükségetek van, csak szóljatok nekem, minden reggel elmegyünk a közeli áruházba. Bárkinek bármi kérdés?
- Milyenek lesznek az ételek? - kérdi SeokJin bizalmatlanul
- Finomak nyugi, minden ételt anyám és a nagymamám készít, az alapanyagok pedig mind helyi termelőktől származnak - mosolyog rá. - Amikor látnak a vacsorának benézhetsz hozzájuk.
- Rendben köszönöm – vidul fel SeokJin.
- Még valami? - érdeklődik, s mikor senki nem felel, összecsapja tenyereit. - Rendbe, akkor most hagylak titeket rendezkedni, ha készen vagytok, csörgessetek meg a nappaliban lévő telefonról vagy gyertek a főépületbe, és körbe vezetlek titeket a táborban. Na sziasztok ! - azzal ki is libbent a bejárai ajtón.
*Ming Ki*
Végre szabad levegőn! Nem tudom meddig bírtam volna. Egész ide vezető út alatt a hátamban éreztem a tekintetét, ráadásul a házban is csak szó nélkül bámult, remélem nem vörösödtem el! Hiszen profi vagyok az istenszerelmére, nem hagyhatom, hogy holmi sztárocskák elcsavarják a fejem. Most egy ideig el lesznek foglalva a pakolászással, úgyhogy van egy kis időm úszni, hogy lenyugtassam magam...
Lassan fog eltelni ez a két hét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése